Saláta a táplálkozásban

A saláta szó az olasz „salata” szóból származik és egy sóval, ecettel és olajjal elkészített ételt jelentett, ezt a szót később bizonyos növényekre ruházták át, így alakult ki a mai elnevezés.

A kerti saláta (Lactuca sativa) elődje valószínűleg nagyon elterjedt lehetett, mert megtalálható volt Európában, Madeirán, Algériában, Etiópiában, Nyugat-Ázsiában, Észak-Indiában, Szibériában. Az Ókori Egyiptomban, a görögöknél és rómaiaknál is ismert volt a zöld levelek gyógyító hatása. 

A zöld salátáknak komoly vitamin-, ásványianyag- és klorofilltartalma nem elhanyagolható a napi étkezésben. A zöld levélben, amely a növény asszimilációs szerve, a napfény hatására bonyolult kémiai folyamatok zajlanak le. Az évszakok változásával mindig akadnak elérhető salátafélék, sokféleségükkel, fajtáikkal egész évben elérhetők a fogyasztók számára. 

A fejes saláta fogyasztásra kerülő részei a levelei, melyek fejet alkotva egymásra borulnak. Igen sok fajtája létezik: korai hajtatásra alkalmas fajták, rövid tenyészidejű fajták, nyári fajták, őszi szabadföldi fajták és áttelelő fajták. Vannak úgynevezett jégsalátafajták, melyek levelei roppanósabbak, szélük csipkézett, a hagyományos fejes salátáknál nagyobb, zártabb fejet képeznek, s mivel levelük vastag, később fonnyadnak. Áprilistól decemberig termeszthetők.

A kötözősaláta, más nevén római saláta főleg Dél-Európában terjedt el, levelei jóval nagyobbak, vastagabbak a fejes salátáénál, a levelek felállóak, henger alakú rozettát képeznek. Régen a leveleit összekötözték, de most már az újabb fajták maguktól összezáródnak. Kora tavasszal, ősszel termesztik.

A tépősaláta fogyasztásra kerülő részei a különböző színű, fodros és csipkés szélű levelei, melyek sűrű levélrozettát képeznek, de nem borulnak fejbe, színes levelei esztétikusak. Íze kellemes, levele ropogós, harsogó, nem kesernyés, ásványisó-tartalma magas. Vannak úgynevezett lollo- és tölgylevelű típusok, a levelek színei egészen a zöldtől a pirosas, bordós, barnás színekig sokféle színárnyalatban terjedhetnek. Tavasztól őszig termesztik.

Az endíviasaláta az utóbbi években egyre kedveltebb zöldségféle, melynek változatos levélzetét fogyasztják. Nagyon dekoratív salátaféle, de értékét az is növeli, hogy kissé kesernyés ízének köszönhetően étrendi hatása kedvező, kalóriaértéke alacsony, és nagyon gazdag ásványi anyagokban. Június végétől októberig termesztik.

A cikóriasalátát a többi salátához hasonlóan, már az ókorban is ismerték, fogyasztották. Ősi alakja a katáng, mely nálunk vadon is előfordul, ebből került nemesítésre. Gyökeréből kávépótlót készítenek. Jelentős mértékben Olaszországban fogyasztják a levélcikóriát, mely radicchio néven kerül forgalomba. Ez a salátaféle a téli hónapokban is friss zöldségként fogyasztható. Levelei színe igen változatos, piros, zöld, sárga, tarka színűek is lehetnek. Késő őszig elérhető.

A madár- vagy galambbegysaláta hazánkban nem terjedt el jelentősen, de vad alakja nálunk is megtalálható. Táplálkozási jelentősége abban rejlik, hogy télen és kora tavasszal elérhető friss zöldféle. C-vitamin-tartalma magasabb, mint a fejes salátáé, és igen jelentős ásványianyag-összetétele. Apró, lapát alakú leveleit fogyasztják, melyek levélrozettákat alkotnak. Áprilistól decemberig elérhető. 

A salátaféléknek nem csak a szívét, hanem a külsőbb szép leveleit is érdemes felhasználni, hogy a teljes vitamin- és ásványianyag-tartalma kihasználható legyen. Nagyon fontos a salátaféléknek a szervezetre gyakorolt vízháztartás-szabályzó hatását megemlíteni, ami a kálium-nátrium arányának következménye. Kiemelendő ezenkívül a salátafélék kalcium-, magnézium- és vastartalma. Frissítő hatásukat a citromsavtartalmuknak köszönhetik, amelyek kálium-, ill. nátriumcitát formájában találhatók meg abban a tejes jellegű folyadékban, mely a levélerekben található. A salátafélék alkaloidjellegű keserűanyaga az ún. lactucin. 

Vitamin- és ásványianyag-tartalom szempontjából a béta-karotin, B1-, B2-, Niazin, B6-, C-vitaminok, továbbá Na, K-, Mg-, Ca-, Fe-, P-tartalmuk jelentős. A salátafélék kapcsán felmerül a magas nitráttartalom kérdése, mellyel kapcsolatosan jogos lehet a félelem, hiszen a káros nitrát a növény leveleiben halmozódik fel. A nitrát a növény számára egy könnyen hasznosítható nitrogénforma, melyet számos műtrágya tartalmaz, de a növény ezt a nitrogénformát csak megfelelő fényviszonyok mellett – ha aktív az élettevékenysége, intenzív az asszimilációja – tudja felhasználni. Ebből adódik, hogy a télen és kora tavasszal termesztett zöldségekben magasabb a nitráttartalom, de ez szakszerű nitrátellátás mellett termesztett saláta esetében nem fordul elő, illetve az is sokat számít, ha a növények a délutáni órákban kerülnek betakarításra. 

Összeállította: Ferencz Anita FruitVeB

 

  • saláta