03 okt A diófélék nem hízlalnak
Sok fajta, amelyeket mi dióféléknek hívunk, nem is szigorúan diófélék.
A mandula, dió és pekándió technikailag gyümölcsök. A kesudió, pisztácia és a fenyőmag pedig magvak. A makadámdió is mag, a földimogyoró pedig igazából zöldség. Ennek ellenére most mind az olajos mag néven fog futni az egyszerűség kedvéért.
Annak ellenére, hogy a diófélék kalóriadúsak és zsírban gazdagok, nem feltétlenül kell aggódnunk a súlyunk miatt, mikor ezeket esszük, még nagy mennyiség esetén sem. Sok fajtájuk gazdag E- és B2-vitaminban, fehérjében, ami miatt nagyon népszerű azon emberek körében, akik kevesebb húst szeretnének fogyasztani. A diófélék tartalmaznak folsavat, rostot, ásványi anyagokat, mint magnézium, foszfor, kálium, réz és szelén. A magvakban található zsír nagy része telítetlen, mely még jó is a szervezetnek. Különböző tanulmányok kimutatták, hogy azok az emberek, akik rendszeresen fogyasztanak dióféléket, kisebb az eséllyel lesznek szívbetegek és néhány mag, mint a mandula vagy dió csökkentik a koleszterinszintet. A diófélék szintén hasznosak a 2-es típusú diabétesz esetén, mivel nagyon alacsony a glikémiás indexük. A gond az, hogy sok ember fél zsírt fogyasztani a diófélékben lévő magas kalóriatartalom miatt. Ezért is fontos tudni, hogy sok tanulmány arról számol be, hogy az emberek fogyaszthatnak sok kalóriát anélkül, hogy elhíznának.
Ezen tanulmányok egyikét a Salisbury Egyetem készítette, amely 30 hét alatt 15 normál súlyú embert vizsgált, akiknek 2000 kJ értékű földimogyorót adtak 8 héten keresztül. Ezután a földimogyorót ugyanilyen értékű egyéb zsírokkal helyettesítettek. A kutatások bebizonyították, hogy az energia 66%-a, amelyet a diófélék adtak a szervezet által felhasználásra került és a résztvevők sokkal kevesebbet szedtek fel, mint akkor, mikor a dióféléket már snackekkel helyettesítettek. Ugyanilyen eredményt értek el mandula esetében is.
