Naspolya a táplálkozásban

A naspolya akkor szolgáltat bőven tápanyagot, mikor már a többi gyümölcs leérett, gyümölcse az almatermésűek között C-vitaminban a leggazdagabb.

A naspolya (Mespilus germanica) Észak-Perzsiából származik, majd először a Földközi-tenger északi vidékén terjedt el. Hazánkban a XIII–XIV. században már megemlítik, neszpulafa néven. 

A naspolya akkor szolgáltat bőven tápanyagot, mikor már a többi gyümölcs leérett, mivel a kezdődő téli fagyok után szedik (október végétől). Gyümölcse az almatermésűek között C-vitaminban a leggazdagabb. A gyümölcs íz- és zamatanyagai az utóérés során fokozatosan alakulnak ki. 

Gyógynövényként is említik, vérhas és más bélfertőzések ellen. Emésztésre, gyomor- és bélrendszerre ható növény. A szárított porrá tört termés sebet forraszt, a vérzést elállítja. 

Hatóanyagai: csersav és flavonoidok, az éretlen gyümölcs csersavtartalma még igen magas. A porrá tört magja vizelethajtó, vesekő ellen gyógyhatású. 

A termést félig éretten szedik, füzérben vagy murvában érlelik. Ma ritkábban lekvárnak vagy aszalt gyümölcsként fogyasztják. Feldolgozható pürének, hígítva ivólének, befőtt is készíthető belőle. 

Összeállította: Ferencz Anita FruitVeB

 

  • naspolya