Kajszibarack

A kajszibarack, az őszihez hasonlóan, Kínából ered. Örmény közvetítéssel már időszámításunk kezdete táján Itáliába került.

Az ókori rómaiak a kajszit „Malus Praecox”-nak, azaz koránérőnek nevezték. Valóban igen korai virágzása miatt fokozottan ki van téve a fagyveszélynek, ezért felhozatala az időjárás függvényében hullámzó. A népvándorlás során a kajszi meghódította Spanyolországot, majd a mórok révén egész Ibériát. Innen Franciaországon át jutott el Közép-Európába. Pannóniában feltehetőleg már a római korban elterjedt, régészeti leletek a III.-IV. századból bizonyítják ezt. A Besztercei Szószedet (1395) már biztosan említi a „barasc” (barack) szót, illetve a török hódoltság idején több írásos emlék is emlegeti a kajszi szót, amely török eredetű.

Igazi hungarikummá a nagy fikoxérajárvány utáni, Duna-Tisza-közi elterjedésével vált. Az akkori fajták zamata, illata utolérhetetlenné tette, és mind frissen, mind földolgozott állapotban igen szép hírnevet vívott ki magának a külhoni piacokon is. Külföldi írásos emlékek a magyar kajszi gyümölcsei a „nagy” illetve „legjobb” jelzőkkel illetik, és ezt az értékítéletet évszázadokon át megőriztük. Az idő elteltével a fajtaválaszték folyamatosan átalakult és változott, a Kárpát-medence klímájához leginkább alkalmazkodó és jobb áruértékű fajták maradtak meg, a nem ide valók és pedig eltűntek.

A kajszibarack szintén olyan faj, melynél a magyar nemesítés jelentős. A tavaszi fagyok miatt termesztése sajnos nem biztonságos. Leggyakoribb fajtái a Magyar kajszi (45%), a Rózsakajszi (22%) és az óriáskajszik (15%). Alanyként a vadkajszi és a szilva a legelterjedtebbek.

A kajszi Magyarországon akkor érik, amikor a dél-európai barackok érési időszaka véget ér. A hazai kajszi méltó vetélytársa a déli országok barackjainak, színben és aromában egyaránt.

A kajszibarack fontos tulajdonsága, hogy öntermékeny, termőképessége jó, hátránya, hogy érésük elhúzódó, gyorsan puhuló a húsállomány, rövid a téli mélynyugalom, és éretten gyakran hullik.

A hagyományos magyar fajtáinkból kiváló lekvár, dzsem, ivólé és pálinka készíthető. Az utóbbi évtizedekben amellett, hogy a feldolgozás jelentősége megmaradt, egyre inkább teret nyert a friss fogyasztás is, ahol fontos szerepet játszik a méret, külső megjelenés és tárolhatóság. A tradicionális magyar fajták (Ceglédi arany, Ceglédi Piroska, Ceglédi kedves, Budapest, Pannónia, Harmat, Korai zamatos) kiváló beltartalmi értékekkel, harmonikus sav-cukor aránnyal, kiváló ízzel, illattal, színnel rendelkeznek. A legtöbb fajta narancssárga alapszínű, amelyhez társul egy szép fedőszín, ahol megsütötte a nap. Ezek mellett gyorsan el kell őket fogyasztani vagy feldolgozni, mivel gyorsan puhulnak, sérülékenyek és nehezen szállíthatók.

A kajszi igen kedvelt gyümölcs, mely fogyasztói szemmel komoly értékeket vonultat fel:

  • Korán érnek, a cseresznye és meggyszezon után.
  • Aromás ízűek, levesesek, és magas cukortartalmuk miatt táplálóak.
  • Sokoldalúan feldolgozhatók, kompótnak, lekvárnak, aszalványként, pálinkának vagy félkész árunak.

Tápérték 100 g fogyasztható kajszibarackban

Fehérje0,9 gZsír0,1 gSzénhidrát12 g

Vitaminok

E, B1, B2, B6, C

Ásványi anyag

660 mgEnergia (Joule/ kalória)226/54


Termőtájai:

1. Dunántúl: Fejér-, Tolna-, Baranya- és Somogy megye
2. Duna-Tisza köze: Bács-Kiskun megye
3. Észak-Magyarország: Észak-Pest, Heves-, és Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Kajszifajták szüretelési ideje                

VI.

VII.

VIII.

Harmat

Piroska

Ceglédi óriás

Ceglédi bíbor

Gönci magyar kajszi

Pannónia

Bergeron

Rózsakajszi C1406


Összeállította: Ferencz Anita FruitVeB

  • sárgabarack