Őszibarack a táplálkozásban

Az őszibarack termesztése nálunk a 16. században indult meg, de akkor még csak a főúri kertekben, gyümölcse drága csemegének számított.

Az őszibarack (Prunus persica) Kína három, földrajzilag elkülönülő területén (dél, észak, északnyugat) őshonos. Emberemlékezet óta termesztik, a „selyemúton” keresztül került Perzsiába (ma Irán) és onnan Európába. A rómaiak perzsa gyümölcsnek titulálták, és ennek alapján kapta tudományos nevét (persica=perzsia). Rendszertanilag a mandulával van közeli rokonságban. Az őszibarack termesztése nálunk a 16. században indult meg, de akkor még csak a főúri kertekben, gyümölcse drága csemegének számított. A korábbi fajták gyümölcsei főként ősszel (augusztus-szeptemberben) értek, emiatt kapta a faj eredetileg a mai nevét. A nemesítési munka eredményeként ma már vannak fajták, melyek júniusban szüretelhetők.

Az őszibarackot éppúgy kedvelik ízletes, illatos gyümölcséért, mint virágaiért. Az őszibarackvirágból készített tea megnyugtatja az idegeket, de túl nagy adagban mérgező lehet. Naponta csak 1 pohárral szabad inni belőle. (1 l forró vízzel 15 g friss virágot öntünk le.) Rostokban gazdag, lédús gyümölcs. Több magnéziumot tartalmaz mint kalciumot, A- és C-vitamin tartalmának következtében antioxidáns hatású. Béta-karotin-, C-vitamin- és szeléntartalmának köszönhetően rákellenes hatású. Az őszibarack gyógyító hatása az egész testre kiterjed. Vértisztító hatása következtében a test főbb szervei (a máj, a szív, a tüdő és a vesék is) könnyebben gyógyulnak. A gyümölcs segít a légzőszerv nyálkahártyáit egészségesen tartani. Az őszibarack tisztítja a húgyutakat, vizelethajtó hatású. Az A-vitamin-tartalma miatt segít a bőr ellenálló képességének növelésében, pozitív hatást fejt ki a tüdőre is, a hörgők és a nyálkahártya ellenállóbbá válik általa. Összességében elmondható, hogy az őszibarack nagyon hatékony méregtelenítő.
Fogyasztása kifejezetten ajánlott városlakóknak, és azok számára is ajánlott, akik a környezet káros hatásának kitéve végzik munkájukat. 
A barackot soha ne fogyasszuk zölden. Bársonyos héját célszerű fogyasztás előtt lehúzni. A benne lévő cukor serkenti az emésztőnedvek termelését, ezáltal megkönnyíti az emésztést. Nagyon gazdag vitaminokban, különösen A-, de B1-, B2-, PP-, C-vitamin is megtalálható benne.

Egyesek szerint a magja mérgező, de van olyan táplálkozástani irodalom, amely felhívja ugyan a figyelmet a magas kéksav- (más néven B17-vitamin) tartalomra, azonban ajánlja a fogyasztását, mégpedig annyit, és nem többet, mint ahány barackot elfogyasztottunk. Kis mennyiségben emésztést elősegítő és serkentő hatása is lehet.
Az őszibarack is, mint minden gyümölcs, enyhén hashajtó. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy főétkezés alkalmával (keményítő- vagy fehérjetáplálék után) nem tanácsos cukortartalmú gyümölcsöt fogyasztani, mert mire a főétel megemésztődik, az étkezés végén fogyasztott gyümölcs már erjedésnek indul. Gyümölcsöt tehát főétkezés után legalább három órával ajánlatos fogyasztani. 

Frissen préselt leve túlságosan rostos, így jobb vízzel némileg felhígítani. A friss lében sok az A-vitamin, de tartalmaz B1-, B2- és C-vitamint, nikotinsavamidot (PP) és többféle ásványi anyagot is: káliumot, nátriumot, kalciumot, vasat, foszfort. A gyümölcs leve tisztítja a beleket, serkenti a vastagbél perisztaltikáját. Fogyasztásától elmúlhat a várandós nők reggeli hányingere. 

1 kg őszibarackból 2,5-4 dl lé készíthető. 100 gramm gyümölcs: 85-90 g vizet, 0,7-1 g fehérjét, 8-10 g szénhidrátot, 0,4-0,6 g szerves sót, 1 g rostanyagot és 0,5 g szerves savakat tartalmaz.

Összeállította: Ferencz Anita FruitVeB

 

  • őszibarack